Economic View A Power Vacuum Is Killing the Euro Zone By TYLER COWEN Published: May 26, 2012

A Power Vacuum Is Killing the Euro Zone By TYLER COWEN Published: May 26, 2012 AS problems mount in the euro zone, it’s increasingly evident that we’ve been witnessing an institutional failure of monumental proportions. What is to be done about Greece? Simply keeping it in the euro zone won’t help much, even if it’s possible. The continuing crisis has sapped confidence in banks not only in Greece, but also in Spain, Italy, Portugal and Ireland, though to varying degrees. Unless there are explicit guarantees to these banks soon, the market will likely take a further turn for the worse. An absence of guarantees could prompt a broader chain reaction of capital flight and bank collapses across several countries. The basic problem is that many people won’t keep their euros in a Greek bank, and perhaps not in a Spanish bank, either, when those euros can be moved to Germany or some other haven. Yet German citizens do not appear ready to guarantee Spanish banks or, by extension, the whole credit system of Spain and the other periphery nations. Guarantees of that scope are probably impossible and may also require constitutional changes in some nations. We thus face the danger that the euro, the world’s No. 2 reserve currency, could implode. Such an event wouldn’t be just another depreciation or collapse of a currency peg; instead, it would mean that one of the world’s major economic units doesn’t work as currently constituted. We are realizing just how much international economic order depends on the role of a dominant country — sometimes known as a hegemon — that sets clear rules and accepts some responsibility for the consequences. For historical reasons, Germany isn’t up to playing the role formerly held by Britain and, to some extent, still held today by the United States. (But when it comes to the euro zone, the United States is on the sidelines.) THERE appears to be a power vacuum, and the implications are alarming. We may be entering a new world where international cooperative arrangements, in environmental areas as well as finance, are commonly recognized as impossible. If the core European nations cannot coordinate effectively, what can we expect in dealings with China, Russia and other countries that have less of a common background and understanding? In the euro zone, we are seeing two refusals to cooperate: Germany won’t renew financial pledges to Greece without Greek compliance on previous agreements, and Greece doesn’t want Germany to control its national budget. Both seem reasonable positions, and maybe they are, but reasonable positions can apparently destroy an international agreement rather easily. Is there a way out? To seek a binge of pro-growth government spending, in the hope of stimulating economies, is to assume what already stands in doubt. The crisis has reached a head partly because the market already lacks trust in the periphery governments to invest money for sustainable economic growth. There is also talk of forming a true fiscal union, but that seems to be doubling down on a bad idea. If the euro zone cannot summon enough cooperation now, how is any union requiring tighter cooperation supposed to work? How would national budgets be set and approved? A credit collapse remains a real possibility. Is it too late for monetary policy to make a difference? The other euro-zone nations might allow Greece to leave, while guaranteeing payments for food and fuel, both of which Greece imports, for a reasonable period. Higher price inflation might then depreciate the euro, limit the need for difficult downward wage adjustments, and help Spain and Italy improve their competitiveness. The inflation could come through central bank bond purchases from the troubled nations, thus easing their debt problems. That may be the only useful option still on the table. But that’s also not easy. First, economically healthier nations may be reluctant to accept the inflation, which would represent a rather direct, continuing redistribution of wealth to the troubled debtor countries. The second problem is that some of the banking systems in the periphery nations may be too broken for monetary policy to take hold. Imagine the European Central Bank trying to infuse new money and credit into Spain, while bank deposits move quickly to Germany, Switzerland and other safer places. Again, why would anyone want to keep money in the bank of a fiscally troubled nation? That loss of confidence will not be easily repaired. Since December, the European Central Bank has lent more than a trillion euros to euro-zone banks, but that has bought no more than a few months of peace. It isn’t clear how much more can be done. It probably is about time to judge the euro zone as a failed idea — and rarely is it wise to double down on failed ideas. What is most disturbing is that the euro-zone nations are democratic, protective of basic liberties, and have advanced intellectual and research communities. The final lesson of this debacle is that smart nations with noble motives can make very big mistakes. And that should concern us all. Gazdasági megtekintése A hatalmi vákuumot megöli az euróövezetben A TYLER COWEN Megjelent: május 26, 2012 AS problémák felmászik az euróövezetben, ez egyre inkább nyilvánvaló, hogy szemtanúi voltunk egy intézményi kudarc monumentális méreteket ölt. Mit kell tenni a Görögország? Egyszerűen tartása az euró-zóna nem sokat segít, még ha ez lehetséges. A folytatódó válság sapped bizalmat a bankok nemcsak Görögországban, hanem Spanyolország, Olaszország, Portugália és Írország, bár eltérő mértékben. Hacsak nincs kifejezett garanciákat ezek a bankok hamarosan valószínűleg a piac, hogy további fordult rosszabbra fordult. A garanciák hiánya ösztönözhet szélesebb láncreakciót tőkekiáramlás és a bank számos országban összeomlik. Az alapvető probléma az, hogy sok ember nem fogja megtartani euró a görög bank, és talán nem egy spanyol bank, akár, ha ezek eurót lehet mozgatni, hogy Németországban vagy más menedéket. Mégis a német állampolgárok nem jelennek kész garantálni spanyol bankok, illetve tágabb értelemben az egész hitelrendszer Spanyolország és a többi periféria nemzetek. Garanciák e mérlegelési jogkör valószínűleg lehetetlen, és azt is előírhatják, alkotmányos változások egyes nemzetek. Mi ezzel szemben a veszély, hogy az euró, a világ 2. számú tartalék valuta, implode is. Ilyen esetben nem csak egy újabb értékcsökkenési vagy összeomlása árfolyamrögzítés, hanem az azt jelentené, hogy az egyik a világ legnagyobb gazdasági egység nem működik, mint jelenleg összetételű. Mi felismerik, hogy mennyi nemzetközi gazdasági rend függ szerepe domináns ország - néha nevezik hatalommá -, hogy világos szabályokat határoz meg, és ezzel bizonyos felelősséget a következményekért. Történelmi okokból Németország nem felel meg a szerepét játssza korábban tartott Nagy-Britannia és bizonyos mértékig még tartott ma az Egyesült Államokban. (De amikor az euróövezethez, az Egyesült Államok áll a pálya szélén.) Úgy tűnik, hogy hatalmi vákuumot, és a következmények is riasztóak. Mi lehet hogy egy új világ, ahol a nemzetközi együttműködésre vonatkozó, a környezetvédelmi területen, valamint a pénzügy, általában elismert lehetetlen. Ha az alapvető európai nemzetek nem koordinálja hatékonyan, mit tudunk elvárni, Kína, Oroszország és más országok, amelyeknek kisebb a megértés és a közös háttér? Az euróövezetben, azt látjuk, 2 elutasítások együtt: Németország nem fogja megújítani pénzügyi kötelezettségvállalásai nem görög Görögország teljesíti a korábbi megállapodásokat, és Görögország nem akarja, hogy irányítsa a német nemzeti költségvetését. Mindkét találat ésszerűnek tűnnek, és talán ők, de ésszerű pozíciók látszólag tönkre egy nemzetközi megállapodás, hanem könnyen. Van-e kiút? Ahhoz, hogy keresik a mértéktelen pro-növekedés a kormányzati kiadásokat, abban a reményben, stimuláló gazdaságok, azt feltételezni, hogy mi áll már kétséges. A válság elérte a feje részben azért, mert a piac már hiányzik a bizalom a periférián a kormányokat, hogy fektessenek pénzt a fenntartható gazdasági növekedéshez. Van is beszélhetünk igazi alkotó fiskális unió, de úgy tűnik, hogy megduplázza le egy rossz ötlet. Amennyiben az euro-zóna nem elég idézni az együttműködés most, hogyan tesz bármely szakszervezeti szorosabb együttműködést igénylő kellene dolgozni? Hogyan kell beállítani a nemzeti költségvetések és jóvá? A hitel-összeomlás továbbra is valós lehetőség. Túl késő a monetáris politika különbséget tenni? A többi euró-zónában nemzetek lehetővé teheti, hogy Görögország elhagyni, miközben garantálja a kifizetést az élelmiszer-és üzemanyag-, mind az import, amelyet Görögország, ésszerű ideig tart. Magasabb infláció ilyenkor csökkenhet, az euró, korlátozza, hogy szükség van a bérek lefelé történő kiigazítások nehéz, és segít Spanyolország és Olaszország versenyképességének javítása. Az infláció már jönnek át a jegybanki kötvényt vásárolt a bajba jutott nemzetek, így megkönnyítve a pénzügyi problémákra. Ez lehet az egyetlen hasznos lehetőség még mindig az asztalon. De ez sem könnyű. Először is, gazdaságilag egészségesebb nemzet nem szívesen fogadja el az inflációt, ami jelent inkább közvetlen, folyamatos javak újraelosztásának, hogy a bajba jutott adós országok. A második probléma az, hogy egyes banki rendszerek a periférián nemzetek is lehet bontani a monetáris politika megragadja. Képzeld el, az Európai Központi Bank próbálják beoltani az új pénzmennyiség és a hitelállomány, a spanyol, míg a bankbetétek gyorsan Németországban, Svájcban és más biztonságosabb helyekre. Ismét, miért akarna bárki tartani pénz a bankban egy pénzügyileg bajba nemzet? Ez a bizalomvesztés nem lesz könnyen javítható. Decembere óta az Európai Központi Bank kölcsön több mint egy billió euró euróövezet bankjai, de a vásárolt legfeljebb néhány hónappal a béke. Nem világos, hogy sokkal többet lehet tenni. Valószínűleg az ideje, hogy megítélje az euróövezetben, mint egy bukott ötlet - és ritkán okos dolog, hogy nem sikerült a duplázás ötleteket. Mi a legzavaróbb, hogy az euró-zónához nemzetek demokratikus, az alapvető szabadságjogokat védő és fejlett intellektuális és kutatói közösségek. A végső tanulság az, hogy ez a bukás okos nemzetek nemes indítékok lehet, hogy nagyon nagy hibákat. És ez mindannyiunk vonatkoznia kell. . .