毛泽东的结束 Mao's end Mao vége

也许很多人还记得，在八十年代，人们学习西方的日本，因为每个人都确信，东芝/精工/丰田/空手道/ tamagocsi国家的未来。然后它加入了日本经济，因为他们看不到未来。

但在中国。巨大的炒作在全国各地涌现，西方也表现出一种倾向，忽视中国的人权侵犯（这Tiennamen当时批评），只检索本地bonanzából的一部分。

中国的经济奇迹是，在实践市场原教旨主义的资本主义到达地球的地理界限。 （例外félresöpört非洲）在80年代末米尔顿弗里德曼，市场听的基础上又引入私有财产的基础上师的意见。 1994年，50％，人民币贬值，这仍持有甚至半速率系统leértékelve。 （美国人也经常指责devizamanipulációval，其中，然而，他们还定期在过去几十年里住了。）可用的劳动力，由于工资低，社会制度和环境可持续发展的质量，不能由农民出资。规模经济是显而易见的。他们是市场原教旨主义几乎所有类型的好处，但它将使中国在世界上一个非常严重的经济在她自己的第二个出口国。

中央计划体制仍然是一个对生活的兴趣元素。在国家经济利益的不同层次和不进银行。人为压低利率，以引导投资的人的收入（近50％的国内生产总值，它是在其他地方看到了至少一倍值）残酷的程度。例如，此人为盈利的公司，否则将无法生存。

已知有显着改变了世界经济，中国的经济奇迹。令人惊奇的美国杠杆收购债务由中国的贸易盈余。

很多人认为中国的，尽管全球经济增长rohamtempójú可以继续增长。这是英国商界“脱钩”，即脱离。但是，它并没有发生。 2008年，中国也对全球经济衰退的影响。北京政府在华盛顿的反应相同。首先，庞大的财政扩张：仅2009年，相当于5,860亿美元的刺激方案，由中国政府出台。另一方面，货币扩张是巨大的：金钱的大约10％的在2008年和2011年的旋转。

（是除进口方面的理论分离假的。中国是世界上最大的，如铁矿石和铜，像食用油，粮食，糖基本食品的基本原料进口国。相信中东地区，革命不小部分折断正当因为中国的进口需求和天下降趋势投机者增加了食用油价格。）

但在此之前没有人会认为中国很快会成为世界最大的经济体，你可能要想想2009年的U. S.国内生产总值只有34％的价值。然而，4.3倍，许多人在中国比在美国生活，所以只有8％，人均率。如果我们计算它，那U. S.年均国内生产总值2％，10％中国人，你将蒙受约三十年，人均超过了指针。 （如果你在人口推算相信。）在过去二十年里，这几乎是可能的，但它是值得怀疑它是否是可持续的különség。

一个大问题仍然是中国的工资优势。近年来，在一些部门明显增多，工资，已变得更具吸引力，更便宜，如越南的替代品。

另一方面也有迹象表明，中国的增长是同样的方式ingalanpiaci泡沫存在，因为它是一个在美国的危机。北京的平均房价是22倍的平均收入，而美国住房市场泡沫的顶部只有这个数字的六倍。中国作为一个整体，每平方米的人均收入平均价格164倍，日本的这一数字仅为33倍。政府正在试图削减按揭贷款回来，上海房地产转让税进行了介绍。

地区差异大。随着市区呈现出惊人的增长，平均年收入约为2900美元（这是约46000福林每月，但不是购买力平价），而中国的农村，党内$第900

标签：中国固定链接
Megosztás11
根据26票


Perhaps many people remember that in the eighties, people learn Japanese in the West, because everyone was convinced that the future of the Toshiba / Seiko / Toyota / karate / tamagocsi countries. And then it joined the Japanese economy, since they do not see the future.

But in China. Huge hype emerged around the country, the West has also showed a tendency to ignore China's human rights violations (which Tiennamen criticized at the time), only to retrieve part of the local bonanzából.

The Chinese economic miracle is that in practice the market fundamentalist capitalism reaches the Earth's geographical boundaries. (The exception félresöpört Africa.) In the 80 late Milton Friedman, guru of market fundamentals listening to the advice of the introduction of private property based on the turn. In 1994, 50% devalued the yuan, which is still held leértékelve, even with half-rate system. (The Americans also regularly accused devizamanipulációval, which, however, they also regularly lived in the past few decades.) Mass of the available workforce due to low wages, social systems and environmental sustainability can not be financed by the farmers. The economies of scale are obvious. They are virtually all types of benefits market fundamentalist, but it will allow China to a very serious exporter in the world economy in the second of her himself.

The centrally planned system is still an element of interest in life was. The different levels of interest in the economy of the state and not into the banks. The artificially low interest rates to steer the brutal extent of investment income of the people (almost 50% of GDP, which is at least double the value seen elsewhere). For example, this artificially profitable to companies that otherwise would be unviable.

Known to have significantly changed the Chinese economic miracle in the world economy. The amazing U.S. leveraged debt acquired by China's trade surpluses.

Many people thought that China's economic growth despite the global rohamtempójú can continue to grow. It's the British business community "decoupling", ie, detachment. However, it did not happen. In 2008, China also had an impact on the global downturn. The Beijing government reacted the same way as in Washington. Firstly, a huge fiscal expansion: only in 2009, equivalent to U.S. $ 586 billion stimulus program introduced by the Chinese government. On the other hand, monetary expansion is enormous: the rotation of money for about ten percent between 2008 and 2011.

(In addition to the separation of theories import side is false. China is the world's largest importer of the basic materials such as iron ore and copper, and basic foodstuffs like cooking oil, grain and sugar. Believed the Middle East, revolutions do not small part is broken off just when, because of China's import demand and the trend of the heavens descended speculators increased the price of cooking oil.)

But before anyone would think that China soon could become the world's largest economy, you may want to think about the year 2009 the U.S. GDP is only 34% of the value. However, 4.3 times as many people live in China than in America, so the per capita rate of only 8%. If we calculate it, that the average annual U.S. GDP by 2%, Chinese at 10%, you would suffer for about three decades, per capita overtook pointer. (If you believe in the demographic projections.) Over the past two decades, this is almost possible, but it is questionable whether it is sustainable különség.

One big question that remains to China's wage advantage. In recent years, increased significantly in some sectors, wages, have become even more attractive and less expensive alternatives, such as Vietnam.

On the other hand it also there are signs that Chinese growth is present in the same way ingalanpiaci bubble, as it was a crisis in the U.S.. The average housing price in Beijing is 22 times the average income, while the U.S. housing market bubble at the top was only six times this figure. China as a whole, the average price per square meter per capita income 164 times that in Japan this figure is only 33-fold. The government is trying to cut back on mortgage lending, and Shanghai as real estate transfer tax was introduced.

Large regional differences. With the amazing growth of urban areas showing the average annual income is around $ 2,900 (this is approx. 46 thousand forints per month, but not purchasing power parity), while China's rural areas, inner-$ 900th

Tags: China Permalink
Megosztás11
Based on 26 votes
Meghallgatás
Olvasás fonetikusan
Fordítás értékelése
Talán sokan emlékeznek rá, hogy a nyolcvanas években japánul tanultak az emberek Nyugaton, mert mindenki meg volt győződve, hogy a jövő a Toshiba/Seiko/Toyota/karate/tamagocsi országáé. Aztán egyszer csak beállt a Japán gazdaság, azóta nem ott látjuk a jövőt.

Hanem Kínában. Óriási hype alakult ki az ország körül, a nyugat még arra is hajlamosnak mutatkozott, hogy figyelmen kívül hagyja a kínai emberi jog sértéseket (amiket Tiennamen idején még bírált), csak hogy kivehesse a részét az ottani bonanzából.

A kínai gazdasági csoda lényege, hogy gyakorlatilag a piaci fundamentalista kapitalizmus eléri a Föld földrajzi határait. (A félresöpört Afrika kivételével.) A 80-as évek végén Milton Friedman piaci fundamentalist guru tanácsaira hallgatva bevezették a magántulajdonra alapuló fordulatot. 1994-ben 50%-al leértékelték a jüant, amit azóta is leértékelve tartanak, ráadásul félig kötött árfolyamrendszerben. (Az amerikaiak rendszeresen meg is vádolják őket devizamanipulációval, amivel azonban ők is rendszeresen éltek az elmúlt évtizedekben.) A tömegesen rendelkezésre álló munkaerőnek köszönhetően a bérek alacsonyak, szociális rendszert és környezeti fenntarthatóságot nem kell finanszíroznia a termelőknek. A méretgazdaságossági előnyök pedig nyílvánvalóak. Ezek gyakorlatilag mind piaci fundamentalista típusú előnyök, azonban lehetővé teszik Kína számára, hogy igen komoly exportőrként a világ második gazdaságává nője ki magát.

A tervutasításos rendszer egyik elemét azonban még érdekes módon életben tartották. A különböző kamatszinteket a gazdaságban az állam és nem a bankok alakítják. A mesterségesen alacsonyan tartott kamatszint brutális mértékben a beruházások felé tereli az emberek jövedelmét (közel 50% a GDP arányában, ami legalább a duplája a máshol tapasztalt értéknek). Ez például mesterségesen nyereségessé tesz olyan vállalatokat, amelyek amúgy életképtelenek lennének.

Ismert módon a kínai gazdasági csoda jelentősen átalakította a világgazdaságot. Az elképesztő mértékben eladósodott Egyesült Államok adósságát Kína vásárolta fel a kereskedelmi többletéből.

Sokan azt gondolták, hogy Kína a globális gazdaság növekedése ellenére is folytatni tudja rohamtempójú növekedését. Ezt hívja az angol üzleti élet "decouplingnek", azaz leválásnak. Azonban nem így történt. A 2008-as globális visszaesés Kínára is hatással volt. A pekingi kormányzat ugyanúgy reagált, mint a washingtoni. Egyrészt hatalmas költségvetési expanzióval: csak 2009-ben 586 milliárd dollárnak megfelelő stimulus programot vezetett be a kínai kormányzat. Másrészt pedig óriási monetáris expanzióval: a forgásban lévő pénz mennyisége körülbelül tíz százalékkal nőtt 2008 és 2011 között.

(Ráadásul a leválási elméletek import oldalról is hamisak. Kína a világ legnagyobb importőre az olyan alapanyagokból, mint a vasérc és a réz, illetve az olyan alapvető élelmiszerekből, mint a főzőolaj, a gabona és a cukor. Vélekedések szerint a közel-keleti forradalmak nem kis részben azért törtek ki pont akkor, amikor, mert Kína importigénye és a trendre rászálló spekulánsok miatt az egekbe emelkedett a főzőolaj ára.)

Mielőtt azonban valaki azt gondolná, hogy Kína egyhamar a világ első számú gazdaságává válhatna, érdemes végiggondolni, hogy 2009 évi GDP-je csak az amerikai érték 34%-a volt. Ám Kínában 4,3-szor annyian élnek, mint Amerikában, ezért az egy főre jutó arány csak 8%. Ha azzal kalkulálunk, hogy az USA GDP-je évi átlag 2%-al nő, Kínáé pedig 10%-al, akkor körülbelül három évtized alatt érné utól az egy főre vetített mutatót. (Ha hiszünk a demográfiai előrejelzésekben.) Az elmúlt két évtized alapján ez majdnem lehetséges is, ám kérdéses, hogy fenntartható-e a különség.

Az egyik nagy kérdés, hogy megmarad-e Kína bérelőnye. Az utóbbi években egyes szektorokban jelentősen nőttek a bérek, és egyre vonzóbbá váltak a még olcsóbb alternatívák, mint például Vietnám.

Másrészt annak is vannak jelei, hogy a kínai növekedésben ugyanúgy jelen van az ingalanpiaci buborék, mint ahogy az amerikai válság kirobbanásában benne volt. Pekingben az átlagos lakás ára az átlagjövedelem 22-szerese, míg az amerikai lakáspiaci buborék csúcsán is csak hatszoros volt ez a mutató. Kína egészére vetítve az átlagos négyzetméterár az egy főre jutó jövedelem 164-szerese, míg Japánban ez a mutató csak 33-szoros. A kormányzat megpróbálja visszafogni a jelzáloghitelezést, és Shanghájban például ingatlan transzfer adót vezettek be.

Nagyok a regionális különbségek is. Az elképesztő növekedést mutató városias területeken az évi átlagjövedelem $2900 körül van (ez kb. 46 ezer forint per hó, de nem vásárlőerő paritáson), míg a belső-kínai rurális térségekben $900.

Cimkék: Kína Permalink
Megosztás11
26 szavazat alapján